Démonka 666 - G-Portál

Ahhoz, hogy megtudd, mi a sátánizmus, elõször az alapokkal kell tisztában lenned, azzal, hogy mit jelent a „vallás”, a „hit”: miért léteznek, miért alakulhattak ki és mi a szerepük.

Minek az embernek a hit, a vallás, az isten(ek)?

Úgy tûnik, az ember (mint élõlény) szerves része a világnak, amelynek mûködésére, jellegzetességeire rengeteg törvényszerûséget felfedeztünk, megismertünk, és eddigi tapasztalataink alapján sok ilyen jellegzetességet kis túlzással univerzális érvényûnek, vagyis mindenre érvényesnek találtunk. Természetesen észbontóan sok kérdésre nem kaptunk még választ, és sejtjük, hogy lesznek további kérdéseink is dögivel, mert nem látjuk a „teljes képet”, így nem zárható ki az sem, hogy egyszer olyasvalamit fedezünk fel, ami alapjaiban rázza szét az addigi racionális világképünket. Ennek azonban nincs praktikusan vizsgálható esélye, ezért nem érdemes foglalkozni vele, különben sehova sem jutunk, el sem indulhatunk.

Az általunk ismert világban az ismeretek kommunikációval terjednek, és eddig tulajdonképpen csak egymás közt, emberek között tudtunk igazán kommunikálni. Más gondolkodó lények – ha vannak egyáltalán – és az állatok, növények, tárgyak „gondolatait” – ha vannak egyáltalán – nem ismerjük, mégis, bizonyos jellegzetességeket rájuk is érvényesnek találunk illetve megelõlegezünk.

Ilyen például a „Naturo abhorret a vacuo” – „a természet iszonyodik az ürességtõl” elve. Ez azt jelenti, hogy a természetben a „feszültség”, a „sûrûség” megpróbál egyenlõ, kiegyenlített lenni, és a gócpontok szétesnek, az üres területek feltöltõdnek.

Ezt az elvet teljes mértékben igaznak érzem az emberi gondolkodásra, érzelmekre is. Talán a legrosszabb a bizonytalanság, és a bizonytalannál még a rosszat, kedvezõtlent tudni is jobb, mert a bizonytalan nem ad lehetõséget a reakcióra, a védekezésre, a felkészülésre, mert megfoghatatlan, mert nem lehet vele mit kezdeni, mert megbénít. A megfogalmazott rosszal viszont szembe lehet nézni. Ezért tartom például jónak, ha egy gyógyíthatatlan betegnek megmondják az igazat az állapotáról, és így talán esélyt kap arra, hogy bizonyos, számára fontos dolgokat elintézzen addig, amíg még képes rá. Mert hát megdöglünk mind, kivétel nélkül – így tudjuk, még ha ez esetleg nem is tetszik nekünk .

Az ismeretlen

Az emberi gondolkodás és érzelemvilág sem tûri a vákuumot. Ahol lyukak, kérdõjelek vannak, oda valami kell, különben az embert nagyon zavarja az üresség, akár a viszketés. Bele is lehet õrülni a viszketésbe. Amputációk során néha elõfordul a fantomfájásnak nevezett jelenség, amikor a peches beteg úgy érzi, mintha a levágott karja fájna, viszketne, viszketne, VISZKETNE, de NEM TUDJA megvakarni – mert nincs meg az a keze, amelyik viszket…

Tudatlanul kerülünk az életbe, a létezésbe. Vannak persze feltételezések holmi lélekvándorlásról, újraszületésrõl, de ezt nem sikerült tudományosan igazolni (ami természetesen nem jelenti, hogy ezek föltétlenül hazugságok, sem azt, hogy valóságosak), és csak az tûnik biztosnak, hogy az ember tudatlannak születik. A világról, a létezésrõl az érzékszervei segítségével gyûjti az információt arra a bizonyos központba, amit én egónak nevezek, és ami sok keleti filozófia szerint rossz dolog, elhagyandó, leküzdendõ, kinövendõ. (Én az ilyen okfejtésre fel szoktam tenni a kérdést, hogy ugyan minek mászik le valaki a fáról csak azért, hogy visszamászhasson rá…)

Az ember egyre többet megismer a világból, vagy mert kíváncsi, vagy mert a túléléséhez szükséges a tudás – és a túlélés, az életben maradás ösztöne meglehetõsen erõs motivációs tényezõ. Elõbb-utóbb mindenkiben kialakul egy „én-kép”, amikor felismeri, hogy van egy a létezésbõl elkerített „terület”, ami õ maga. Ekkortájt ébred rá arra az ember, hogy a létezésének lineáris a természete, vagyis kormányozhatatlanul vonul a születéstõl a halál felé. Nem mindenkinek jut ugyanannyi idõ, de mindenki halandó. Minden oka megvan az embernek arra, hogy biztosnak tekintse a halált, mert a környezetében mindenhol ezt látja. Az ember halandó. Az állatok és a növények elpusztulnak, de még a táj, a hegyek, a folyók is változnak: születnek és pusztulnak. És itt merül fel a kérdés, hogy tulajdonképpen mit tekintünk hegynek: az azt alkotó sziklát, földet, növényzetet, vagy esetleg azt a gondolatot, ami a hegyre pillantva (a hegyet megtapasztalva) születik a szemlélõben? Vagy mindezt együtt? Vagy egészen mást?

Semmibõl a semmibe?

A tudomány jelenlegi állása szerint az anyag – energia. Úgy tartják a tudósok, a világegyetemben állandó mennyiségû energia van, ez egy zárt rendszer, és csupán az energia csoportosulása változik benne. Amikor az energia egy területen elér egy bizonyos sûrûséget, attól kezdve már anyagnak nevezzük. Ebbõl következik, hogy ha nem tekintjük a természeti-biológiai körforgás analógiáját (az elpusztult élõlény lebomlik és így energiát ad más élõlényeknek), a részecskék szintjén is megvan a körforgás – tehát az anyag nem vész el! Az embert alkotó atomok (illetve hát energia) itt voltak millió évekkel ezelõtt, és itt lesznek milliárd évek múlva is, és talán ugyanúgy emberi testet alkotnak majd, mint most. De ez azt jelenti-e, hogy az „én-tudat” is örök? Mit érek azzal, ha tudom, hogy a kezem nem semmisül meg, mert százezer év múlva az azt alkotó atomok mondjuk gombaspórává sûrûsödnek a Marson, míg ÉN magam eltûnök, feloldódom a mindenségben? E gondolathoz érve már beindulhat az emberben az életösztönszerû riadó, ami – úgy tûnik – nem csak az állati szinten érvényesül, de a gondolkodás terén is. Az anyag nem vész el? Na és?! De mi lesz VELEM?!

„Hodie mihi, cras tibi” – Ma nekem, holnap neked... is eszedbe juthatnak ezek a gondolatok, mint ahogy minden bizonnyal elmerengett ezen minden ember, mióta csak élet van a világban. A halál, a pusztulás, a megsemmisülés legalább akkora rejtély, mint az ellentéte, az élet, a létezés és a születés. Az ember egyiket sem érti. De ettõl szenved, mert úgy érzi, ezt a mindenhol megfigyelhetõ titkot nem érteni a lehetõ legnagyobb kudarc. Választ kell kapnia!

„Memento mori” – Ne feledd a halált (ne felejts el meghalni)! És hogy is feledhetné bárki, amikor nem találunk benne rendszert? Bárki bármikor meghalhat, és fogalmunk sincs, miért, hogyan, mikor teszi ezt, és hogy mit jelent ez egyáltalán az egyén, a halott számára. A halál végleges, és ugyanúgy nincsenek emlékeink, hogy mi jön „utána”, mint ahogy a születésünk elõttrõl sem emlékszünk semmire.

Isten…

Egy a kereszt(y)én(y)ek által gyakran emlegetett okos ember, bizonyos Blaise Pascal úgy nyilatkozott, „mindenkiben létezik egy Isten alakú ûr, amit csak Isten képes betömni”. Egyetértek ezzel a nyilatkozattal, de persze nem úgy, ahogy egy átlagkereszt(y)én(y) gondolná.

Isten a Válasz. Mindenre. Õ a Dzsóker. Tényleg az alfa és az ómega. Az embert az õrületig kínozta a benne tátongó ûr, az Ismeretlen, ezért hát vakarózott, és kitalálta, megteremtette az Istent.

Mert nem az a lényeg, hogy jó legyen a válasz, hanem hogy legyen válasz. Lehet, hogy a válasz nem jó, nem is kedvezõ – de legalább van, és esetleg nekiállhatunk késõbb foltozgatni, javítgatni. Új „szövetséget” lehet vele kötni, ha a régi már nem tetszik valami miatt, ha már nem talál benne megnyugvást az ember. És az Isten örömmel köt szövetséget, újra és újra.

Kezdetben az ember még nem is találja ki tökéletesen az Istent, megelégszik azzal, hogy „van Isten”. Még csak meg sem számolja, hogy „hány isten” van. Aztán Ábrahám egyszer csak megvilágosodva a homlokára csap, és ujjongva, boldogan újságolja mindenkinek, hogy Isten nem az õt, a Végsõ Választ alkotó gondolatdarabkák egyenként, hanem Isten tényleg a Dzsóker, gyógyír minden bajra. Mert Isten az Atya, aki létezik, és aki nem közömbös az emberek iránt, aki nemcsak hogy tudatosan, céllal teremtette a világot, de õ tökéletesen szabad is, semmiféle kényszer nem hat rá, és feltett szándéka, hogy foglalkozzon a teremtményeivel. Igaz, hogy Mózessel elég kemény törvényeket testált a kiválasztott népre, de milyen jó dolog is a biztos tudat, hogy õérte, az Istenért van ez a sok lemondás az életben, hogy ha most kicsit szenvedgetnek, nélkülöznek is az emberek, de majd megjutalmazzák õket. Sokaknak pedig még a különjutalomra se volt igényük, megelégedtek azzal a tudattal, hogy nem kell találgatniuk, hogy – Van Aki Van. Csodaszép és borzalmas mesék születtek így.

Minden relatív

„Quod medicina aliis, aliis est acre venenum” – Ami valakinek gyógyszer, másnak méreg. Nincs ez másképp az Istennel sem. Ha ránézünk egy a feléig vizet tartalmazó pohárra, kétféle természetes kijelentést tehetünk:

Mindkét megfigyelés helyes, és jól ábrázolja a két alapvetõ nézõpontkülönbséget. Vannak, akik félig telinek, és vannak, akik félig üresnek látják ugyanazt a poharat. Ugyanígy, vannak, akik képesek ott megállni, hogy „biztos, hogy van egy abszolút létezõ, egy Végsõ Ok, még ha én talán nem is értem, nem is tapasztalom”, míg mások, bár talán szívesen letáboroznának ugyanitt, ugyanennél a gondolatnál, képtelenek nem észrevenni, hogy Isten létezésérõl nem tudunk semmi biztosat, és pontosan ugyanannyi esély van arra is, hogy az egész létezésünk céltalan, hogy nincs Isten, nincs Válasz. Az egyetlen biztosnak tûnõ dolog a vágy: az Isten, a Magyarázat, a Válasz, a Bizonyosság létezésére való emberi igény, mert a természet részeként az ember sem viseli el az ürességet.

A kételkedõ embernek hiába mondja egy hívõ, hogy „de, barátom, hidd csak el, van Isten”, a kételkedõ felfoghatja ugyan az elméjével a közlés tartalmát, de az érzés nem talál táptalajra benne. Nem azért, mert a kételkedõ annyira szeret kételkedni, hanem mert õ úgy látja, a pohár inkább félig üres. Számára Isten nem jelent megnyugvást, õ „látja” a hívõ számára nem észlelhetõ marionett-zsinórokat az Istenen.

Kali-juga

Az ember egyre hosszabb életû. Míg az õsember húsz-harminc éves korára természetes halállal pusztult el, manapság nem ritka, hogy valaki száz évig vagy tovább él, és a jelek arra mutatnak, hogy a várható természetes élettartam folyamatosan növekszik. Az életkörülmények is egyre javulnak, és az embernek egyre több szabadideje van, ha másra nem, hát gondolkodni. Az emberekben egyre jobban ki tud alakulni az én-kép, az ego, és egyre több az „egyéniség(csíra)”, egyre többen próbálják a saját útjukat megtalálni.

A történelmi egyházak, vallási közösségek számos ágazatra bomlottak, amiknek tanításai, praktikái között a különbség olykor meglepõen nagy, még ha azonos tõrõl származnak is. A hírek egyre gyorsabban terjednek a világban, és egyre többféle világnézettel ismerkedhet meg az ember akár véletlenül is. Márpedig ha valaki nem csakis azt látja maga körül, hogy az Egyféle Módszer létezik csak, óhatatlanul elkezd kételkedni, hogy ugyan miért pont az a neki talán nem is igazán tetszõ Módszert kéne alkalmaznia, amit a közvetlen környezete kínál számára, ha létezik más megoldás, eljárás is. És máris annyi a „Hagyománynak”, a régmúlt emberei által kitalált és elindított Módszereknek. Elkezd hígulni az egész, míg az ember visszajut ugyanoda, ahonnan annak idején indult: a tudatlansághoz.

1984

A természet azonban nem tûri a vákuumot. Ezért Isten megszületik újra. Feltámad a halott, mert feltámasztja a teremtõje, az emberi képzelet, mert az ember vágyik a Válaszra, és az sem baj, ha az nem a „Helyes Válasz”, csak legyen valami…

De mi történjen azokkal, akik továbbra is látják az Isten-báb zsinórjait? George Orwell felelt erre a kérdésre:

Orwell feltételezte, hogy kellõ foglalkozással mindenki megtörhetõ, és ez a feltételezés összhangban van azzal az Archimédesznek tulajdonított mondással, hogy „adjatok egy fix pontot, s én kimozdítom helyérõl a Földet”. És nem kell ehhez föltétlenül se inkvizíció, se ÁVH, elég, ha csak nem tudsz enni adni a kölyködnek – be fogsz hódolni.

No és mit nevezünk embernek? Ugyanaz-e még az a megtört világnézetû ember, aki elõtte volt? (Feltételezve, hogy elõtte volt valaki, nem csak afféle ember-lárva.) Bizonyos vallások különbséget tesznek a két állapot között: óembernek illetve új embernek nevezik a hitetlent és a megtértet, és én magam is úgy gondolom, ha egy világnézetben radikális törés következik be, ott eltûnik az ember, és helyébe a Szerep lép, ami kétirányú álarcként funkcionál. Van, akinél biológiai haláláig, és van, akinél csak rövid ideig tart, de mint ember, amíg a szerep tart, megszûnik létezni.

„Dum spiro, dubito” – Míg lélegzem, kételkedem. Ez is egy jól hangzó sátánista mottó lehetne, akár a másik kreálmányom, a „Credo in meum Ego”, a „hiszek önmagamban”. Noha paradoxon, ez a két mottó együtt jellemzi a sátánistát, aki ugyan kételkedik (aki szerint a pohár félig üres), egyúttal azonban felismeri, hogy az embernek a természet részeként szüksége van bizonyosságra, ezért azt a bizonyosságot választja, ami számára a legbiztosabb, a „legtelibb” – önmagát. A sátánista ego nem abszolút érvényû, és nem is próbál olyanként tetszelegni. Pontosan ezért nincs is itt értelme a „jónak” és „rossznak”, mert ami valakinek jó, az másnak rossz lehet – mert ez csak nézõpont kérdése, ahogy a méreg és az orvosság is viszonylagos lehet. Egy sátánista semmiképpen sem jelentheti ki, hogy õ valami „gonosz” istenséget tisztel, hogy számára valami univerzális, dualista világkép létezik, mert ebben a pillanatban megszûnne sátánista, kételkedõ lenni, és letáborozna egy kitalált, bizonyítatlan világrendszerben. Megtanulna négy ujj helyett ötöt látni, pedig „a Sátán az életet képviseli a szellemi vágyálmok helyett”.

Néhány gyakori tévhit eloszlatása

Ateizmus és autodeizmus: A sátánizmus ateista, pontosabban autodeista vallás, mert nem hisz holmi istenek (az embernél, az egyénnél nagyobb hatalmú, tudattal rendelkezõ lények) létezésében, de ha egy sátánistának mégis válaszolnia kell arra, kit tart a legfontosabbnak, a legnélkülözhetetlenebbnek a világ, a létezés szempontjából, akkor önmagát nevezi meg. A bõvebb magyarázatig érdemes megjegyezni, hogy ez a felfogás nem azonos a kóros egoizmussal vagy az érzéketlenséggel, szeretettelenséggel.
Sátán nem „a gonosz”…: Sátán nem „a gonoszt” jelenti számunkra. Õ egy létezéstípus: az öntudatra ébredt, tetteiért, gondolataiért felelõs és felelõsséget vállaló, folyamatosan vizsgálódó, kétkedõ, sikerorientált embert jelképezi, és a sátánista nem úgy gondol rá, mint önállóan létezõ entitásra.
Ateista vallás: Igen, léteznek „ateista vallások”, e két fogalom nem ellentétes! A „vallás” szó nem azt jelenti, hogy „kereszténység”. A szó jelentése: istennel kapcsolatos hitrendszer, melyhez gyakran szertartások, erkölcskódex és életfilozófia, sajátos világnézet kapcsolódik. A sátánizmus esetében az „isten” fogalma körülbelül az autodeizmus hatáskörébe esik, a szertartásokat, erkölcskódexet, filozófiát és világnézetet pedig a The Satanic Bible címû alapkönyv határozza meg.
A keresztény Biblia szerepe: Nyilvánvaló, hogy a keresztény Biblia semmiféle különleges, „szent” értéket nem képvisel, a benne leírtak jobbára fikciók vagy korábbi világképek, vallások szükség szerint, többször is módosított adaptációi. A sátánizmus egyáltalán nem csak valami „fordított”, anti-keresztény eszmerendszer, mivel azonban mai formája egy jobbára a zsidó-keresztényi eszmék által uralt kultúrában alakult ki, természetes, hogy viszonyítási pontként rámutat bizonyos jelentõs különbségekre.
A fordított kereszt: A fordított kereszt nem sátánista szimbólum. Szent Pétert feszítették fordított keresztre, mert nem érezte méltónak magát ahhoz, hogy a Jézus Krisztuséhoz hasonló kereszten haljon meg. Vannak, akik a hollywoodi filmek hatására keresztényellenes jelképként használják a fordított keresztet, de õk nem szükségszerûen sátánisták.
A sátánizmus jelképei: A sátánizmus jelképe a lefelé fordított pentagram, illetve a Baphomet szimbólum, ami szintén egy - két koncentrikus körbe foglalt - fordított pentagram (ötágú csillagforma), melyben feltûnik a bûnbak jelképe, és köré a לויתנ (LVThN, Leviatán) szó héber betûi, vagy a Σοφια (Szofia, bölcsesség) szó görög vagy héber betûi kerülnek. A „felfelé fordított”, bûnbak nélküli pentagram általában a mágia okkult eredetû szimbóluma (az embert mint a természet részét jelképezi), és például a wicca vallás követõi használják, akiknek általában nincs közük a sátánizmushoz.
Áldozat, belezés: A sátánisták nem áldoznak állatokat vagy embereket. Ha vért és általános embertelenkedést akarsz, javaslom a Bibliát, abból is az Ószövetséget vagy a Jelenések könyvét!
Emberáldozat: Bizony… Létezik emberáldozat a sátánizmusban, csak épp nem úgy, ahogyan azt a keresztény propaganda terjeszti. Az áldozat mindig önmagát pusztítja el.
Hittérítés: A sátánizmus hangsúlyozottan nem hittérítõ vallás. Valaki vagy születésétõl fogva eleve sátánista mentalitású, vagy sohasem lesz azzá.
Marilyn Manson: Igen, Marilyn Manson valóban a Church of Satan tisztelendõje, és nem, a Marilyn Manson zenekar rajongói között sokkal kisebb arányban vannak sátánisták, mint a komolyzenét kedvelõk között. A lázadó, életükkel elégedetlen, még kialakulatlan személyiségû tizenévesek nem sátánisták.
A fekete mise, Le Messe Noir: A fekete mise nem lényeges sátánista szertartás. Létezik ugyan, sõt, a Satanic Rituals címû könyvben elolvasható a pontos liturgiája, elsõdleges szerepe mégsem az „istenkáromlás”.
Szekták: Nem minden sátánista tagja bármiféle szervezetnek, fõleg nem szektának. A szekták lényege, hogy mindig egy vagy több karizmatikus vezetõ köré szervezõdnek, ahol a vezetõk akaratát a hívek fanatikusan teljesítik. Mi sem áll távolabb egy sátánistától, mint az ilyen szervilis viselkedés.
Necronomicon: A Necronomicon címû könyvet H.P. Lovecraft, amerikai író találta ki. Amikor a novelláit olvasó fiatalok megrohamozták az okkultista könyvesboltokat, az árusok egy darabig elküldték õket, de aztán valakinek eszébe jutott, hogy ebben üzlet van! És írt szépen egy mesét, aminek a Necronomicon címet adta.

Mi a sátánizmus?

A sátánizmust, az emberiség történetében elsõ életközpontú vallást Anton Szandor LaVey (1930–1997) fogalmazta meg és hozta létre i.sz. 1966-ban (Elsõ év) a Church of Satan, a Sátán Egyházának megalapításával. E vallás és filozófia arra épül, hogy az embert olyannak fogadja el, amilyen: hús és vér lénynek, aki szabad a spiritualitásnak nevezett képzelgéstõl, és aki bajnoka a teljes felelõsségvállalásnak, a gyakorlatiasságnak és az itt-és-most szemléletmódjának. A Sátán Egyházát jelenleg Peter H. Gilmore fõpap, Peggy Nadramia fõpapnõ és Blanche Barton magistra irányítják. A Sátán Egyházának weblapján többek közt az egyház hierarchikus rendszerérõl, vezérelveirõl és aktualitásokról olvashatnak.

A sátánizmust „antivallásnak” is nevezik abban az értelemben, hogy nem része az antropomorfizált, emberi jellemzõkkel felruházott istenség, akit az elterjedt téves értelmezés szerint imádni kellene. Mások szerint a sátánizmus a „vallás” fogalmáról alkotott bevett szokásokat bolygatja meg, hiszen nem idomul a zsidó-keresztény hagyományokhoz. Mindkét vélemény érvényes. Azok számára azonban, akik úgy érzik, hogy valamiféle istenség imádása és a vallás elkülöníthetetlenek és mindig is azok voltak, érdemes rámutatni, hogy a sátánizmus istenhit nélkülisége és az istenség imádatának hiánya nem egyedi jelenség, mivel a buddhizmusra, a konfucianizmusra és a taoizmusra is (amiket az egész világon vallásként tartanak számon) ugyane szempontok érvényesek. A szó szoros értelmében vett „Sátán”, aki beavatkozik az emberek életébe és befolyásolja a döntéseiket, kizárólagosan a kereszténység sajátja, és határozottan Sátániatlan.

A sátánizmus továbbá tényleges személyiségtípus is, Anton LaVey szavaival: „a sátánisták annak születnek,nem azzá lesznek”. To try is to lie. Bizonyos hajlam szükséges hozzá, hogy valakit helyesen sátánistának lehessen nevezni, hogy természetesen érezze magát otthon mindabban, amit a sátánizmussal jár. A sátánizmust mint filozófiát az emberek jó része elsajátíthatja, de ettõl még senki sem sátánista, talán csak sátáni. Az olyan tulajdonságok, mint a gyávaság, a bizonytalanság, az öngyûlölet, a drogfüggõség, az ostobaság, az állandó kudarcok, a feltétel nélküli nyájasság és az életcél hiánya (SZÁMOS egyéb jellemzõk mellett) világosan arról tanúskodnak, hogy a kérdéses személy és a sátánista jelzõ NEM egyeztethetõ össze. Az ilyen személy számára a sátánizmus nem a legbensõjének egyenes tükrözõdése (ahogy a sátánisták esetében peddig éppen az), ezért részükre legföljebb önfejlesztõ kurzus lehet, ami semmi többet nem nyújt e szintnél. E különbségtétel az, amit sokan, legyenek bár sátáni „reménykedõk” vagy komoly szándékú kutatók, jobb, ha felismernek.

Fokozottan hangsúlyozni kell, hogy Anton Szandor LaVey: The Satanic Bible, A Sátáni Biblia címû könyvének elolvasása a szükséges minimum a sátánizmus alapjainak megismeréséhez. Ez a sátánizmust meghatározó alapkönyv, és elolvasása elkerülhetetlen, ha valaki pontos ismereteket akar szerezni a sátánizmusról. Kiegészítésként (értsd: nem helyette) olvasva a Sátán Egyházának tagjai és tisztviselõi által publikált sátáni témájú magazinok betekintést nyújtanak a sátánizmus mindennapjaiba. Természetesen ugyanezen emberek (a szerzõt, Matt G. Paradise-t is ide értve) weblapjai is hasznosak. A Sátán Egyháza hivatalosan nem pártolja és nem tekinti a chat-oldalakat és a fórumrendszereket hiteles sátánista információforrásnak.

A Sátán Egyháza tagjának lenni önkéntes dolog, és nem szükséges ahhoz, hogy valaki sátánista legyen.

Ki a Sátán?

A sátánizmusban Sátán egy archetípus, olyan tulajdonságok megszemélyesítõje, amik a sátánistát jellemzik, többek között a racionális önérdek-érvényesítést, az elnyomó gondolkodásmód elkerülését, a kétségbe vonását mindennek, és sikerre és az emberi lehetõségek kiteljesítésére való állhatatos törekvést. A Sátáni Bibliában ezt a Kilenc Sátáni Kinyilatkoztatás fogalmazza meg:

Sátán az élvezetet képviseli az önmegtartóztatással szemben!
Sátán az életet képviseli a szellemi vágyálmok helyett!
Sátán a szennyezetlen bölcsességet képviseli a képmutató önámítás helyett!
Sátán az arra érdemesekkel szembeni kedvességet képviseli, ahelyett, hogy szeretetünket idegenekre pazarolnánk!
Sátán bosszúállást hirdet, ahelyett, hogy odafordítanánk a másik orcánkat!
Sátán a felelõsséget képviseli a felelõsek iránt, ahelyett, hogy lelki vámpírokkal foglalkoznánk!
Sátán azt hirdeti, hogy az ember csupán egy az állatok közül – néha jobb, de többnyire rosszabb a négy lábon járóknál –, aki az „istentõl való lelki és szellemi fejlõdése” révén valamennyi élõlény közül a legveszélyesebbé vált!
Sátán a bûnöknek nevezett dolgokat hirdeti, mert ezek vezetnek a testi, szellemi vagy érzelmi kielégüléshez!
Sátán az egyház legjobb barátja, hiszen az egyház neki köszönheti, hogy még mindig tevékenykedhet!

A Sátán archetípus természeténél fogva sokkalta gazdagabb a keresztény értelmezésnél – maga a név/szó is õsibb a kereszténységnél: héber nyelven „ellenfelet”, „vádlót” vagy „kétkedõt” jelent (és a júdaizmus „Sátánja” sok szempontból gyökeresen különbözik a kereszténytõl). Etimológiája a héber változatnál is régebbre követhetõ vissza a perzsa Shaitanon át egészen az egyiptomi Setig. A sátánizmus bizonyos mértékig egyéb kulturális és vallási elgondolásokat, koncepciókat és ábrázolásokat tesz magáévá többek közt az õsi római és görög hitvilágból, a Zoroaszter-hitbõl, az ásatrúból, valamint az azték és hindu vallásokból egyaránt. Ugyanez a sátáni személyiség sugárzik Milton, Nietzsche, Mencken, Maugham, Twain, Rand, Jung és mások néhány vagy valamennyi munkájából.

A földi sátánizmus tizenegy törvénye

A sátáni bûnök

1. Ostobaság

A sátáni bûnök listavezetõje, a legfõbb sátáni bûn. Igazán kár, hogy az ostobaság nem fájdalmas. A tudatlanság egy dolog, de társadalmunk egyre inkább belemerül az ostobaság élvezetébe. Arra épít, hogy az emberek megteszik, bármit mondjanak is nekik. A média az ilyen kitenyésztett ostobaságot úgy állítja be, mint olyan hozzáállást, mely nem csak elfogadható, de még dicséretes is. A sátánistáknak meg kell tanulniuk átlátni a trükkökön, nem engedhetik meg maguknak, hogy ostobák legyenek.

2. Pózolás

Az üres pózolás igen irritáló tud lenni és az ilyen viselkedés nem illeszkedik a köznapi mágia fõ szabályaihoz sem. Azonos szinten van az ostobasággal a mai világban, együtt tartják a pénzt mozgásban. A társadalom mindenkivel azt érezteti, hogy „valakik”, függetlenül attól, hogy érnek-e bármit, vagy sem.

3. Szolipszizmus

Nagyon veszélyes lehet a sátánistára nézve. A reakcióid, válaszaid és érzékenységed kivetítése másokra, akik valószínûleg sokkal kevésbé vannak ráhangolva a dolgokra. Az a hiba, amikor azt várod az emberektõl, hogy ugyanannyi figyelemmel, elõzékenységgel és tisztelettel viseltessenek irányodban, mint ahogy te viselkedsz velük. Nem fognak. A sátánistának inkább arra kell törekednie, hogy a „Tégy úgy másokkal, ahogyan õk tesznek veled” elvet alkalmazza mindig. Ez legtöbbünk számára komoly munka, és folyamatos éberséget követel, hogy ne essünk újra abba a kényelmes hibába, hogy magunkból indulunk ki. Ahogy mondani szokták, egyes utópiák ideálisak lennének egy filozófusokból álló társadalom számára, de sajnos (vagy talán szerencsére, a Machiavelli-féle szemszögbõl nézve) messze vagyunk ettõl a ponttól.

4. Önámítás

Bár ez szerepel a „Kilenc sátáni kinyilatkoztatásban”, érdemes megismételni itt. Az önámítás is fõbenjáró bûn. Nem szabad fejet hajtanunk az általánosan szentnek, kétségbe vonhatatlannak számító dolgok elõtt, beleértve azokat a szerepeket is, melyeket nekünk kéne eljátszanunk. Csak akkor engedjünk az önámításnak, ha az szórakoztat, de akkor is csak tudatosan. De persze így már nem is önámításról van szó!

5. Azonosulás a csordával

Sátánista szemszögbõl egyértelmû. Az rendben van, ha egy másik ember vágyaihoz alkalmazkodsz, amennyiben ez végül elõnyödre válik, de csak a bolondok tartanak a csordával és hagyják, hogy egy személytelen entitás parancsoljon nekik. A lényeg, hogy bölcsen válassz mestert és ne a sokaság szeszélye uralkodjon feletted.

6. A perspektíva hiánya

Ez is sok fájdalmat okozhat a sátánistának. Sosem szabad szem elõl tévesztened, hogy ki és mi vagy, hogy milyen veszélyt jelenthetsz puszta léteddel. Most írjuk a történelmet, minden egyes nap. Mindig tartsd észben a tágabb történelmi és társadalmi képet. Ez a hozzáállás fontos a köznapi és a rituális mágiában is. Lásd meg az ismétlõdõ mintákat és úgy rakd össze a darabkákat, ahogy te szeretnéd. Ne engedd, hogy a csorda korlátai tereljenek – tudd, hogy a világ többi részétõl eltérõ síkon tevékenykedsz.

7. A múlt ortodox tanaival kapcsolatos feledékenység

Légy tudatában, hogy ez az egyik módszer arra, hogy az emberekre ráerõltessenek valami „újat és mást”, pedig valójában a felkínált elmélet korábban széles körben elfogadott volt. Csak a csomagolás új. Elvárják, hogy ünnepeljük az alkotó zsenialitását és felejtsük el az eredetit. Így jön létre az eldobható társadalom.

8. Önromboló büszkeség

Az elsõ szó a lényeg. A büszkeség remek dolog, egészen addig a pontig, amíg nem öntöd ki a gyereket is a fürdõvízzel együtt. A sátánizmus törvénye: ha valami beválik nálad, nagyszerû. Ha már nem mûködik, ha zsákutcába kerültél és az egyetlen kiút, hogy azt mondod: „sajnálom, hibáztam, bárcsak kompromisszumot köthetnénk” – tedd azt.

9. Esztétika hiánya

Az egyensúlyfaktor gyakorlati alkalmazása. Az esztétika fontos a köznapi mágiában, ezért fejleszteni kell a szépérzéket. Nyilvánvaló, hogy a szépérzék önmagában nemigen termel pénzt és ezért visszaszorul a fogyasztói társadalomban. Ettõl függetlenül fontos sátánista eszköz és a mágia hatékonyságának érdekében használni kell. Nem arról van szó, hogy mit szokás szépnek tartani, hanem hogy mi az, ami valóban szép. Az esztétika nagyon is személyiségfüggõ, saját természetünk tükrözõdik benne, de azért vannak egyetemesen kellemes és harmonikus sémák, melyeket nem szabad elvetni.

A Sátáni Biblia

Anton Szandor LaVey 1969-ben írta a The Satanic Bible (Sátáni Biblia) címû könyvét, melyben a modern sátánizmus alapjait fogalmazza meg.:

Prológus 23

A kilenc sátáni nyilatkozat 25

(Tûz)
Sátán könyve
A pokoli vádirat 27

(Levegõ)
Lucifer könyve
A megvilágosodás 37

Wanted! Isten – élve vagy holtan 37
Az isten, akit megváltasz, te magad lehetsz 44
Az új sátáni korszak néhány bizonyítéka 46
A pokol, az ördög, és hogyan add el a lelked 55
Szeretet és gyûlölet 64
Sátáni szex 66
Nem minden vámpír szív vért 75
Lehetõség… NEM kényszer 81
Az emberi áldozat kiválasztása 87
Élet a halál után az ego beteljesítésével 91
Vallási ünnepek 96
A fekete mise 99

(Föld)
Belial könyve
Uralom a Földön 107

A sátáni mágia elmélete és gyakorlata: (A köznapi [Lesser] és rituális [Greater] mágia meghatározása és használata) 110
A sátáni szertartás három fajtája 114
A szertartás avagy az „intellektuális felszabadító kamra” 119
A sátáni mágia hozzávalói:
1. Vágy 121
2. Idõzítés 122
3. Ábrázolás 124
4. Irányítás 126
5. Az egyensúlyfaktor 127
A sátáni szertartás:
1. Néhány megjegyzés, amiket a szertartás elõtt olvass el 130
2. A tizenhárom lépés 131
3. A sátáni szertartáson használt eszközök 134

(Víz)
Leviathan könyve
A háborgó tenger 141

Fohász a Sátánhoz 144
Pokoli nevek 145
A vágy fohásza 147
A pusztítás fohásza 149
A könyörület fohásza 151
Az énoki kulcsok (a tizenkilenc kulcs idõrendi sorrendben) 153

Lássuk, mirõl is szólnak a fejezetek! Mivel a Sátáni Bibliát a nemzetközi szerzõi jogok védik, ezen a helyen csakis rövid kivonatokat közölhetek belõle, melyek korántsem tekinthetõk teljesnek! Az apróbetûs idézetek szerzõi jogai Anton LaVeyt és örököseit illetik. A magyarra fordításért én vagyok a felelõs. Átvételükre NEM adok engedélyt, de ez az oldal szabadon linkelhetõ.

A pokoli vádirat

A Sátáni Biblia a keresztény Biblia mintájára számozott passzusokkal kezdõdik:

Wanted! Isten – élve vagy holtan

Ettõl a fejezettõl kezdve LaVey teljesen köznapi nyelvet használ, nyilván mert nincs szüksége a ködösítésre. Megtudjuk, hogy a sátánista számára olyan isten létezik, amilyenben csak hinni óhajt (ha ennek szükségét látja), mert istent nem személyként, hanem a világot egyensúlyban tartó jelenségként definiálja. A „jó” és a „gonosz” egymástól elválaszthatatlan emberi fogalmak. Érdekességként említ egy ördögimádó szektát, akik úgy hiszik, Isten mindent megbocsát, ezért nem hozzá imádkoznak engesztelésért, hanem az Ördöghöz, aki földi életükön uralkodik.

Az isten, akit megváltasz, te magad lehetsz

Valamennyi istent az ember teremtette, hogy megkísérelje megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Miért kellene tehát magunkon kívül keresnünk a létezés értelmét?

Az új sátáni korszak néhány bizonyítéka

Az eredendõ bûn alól senki sem kivétel – hirdetik a keresztények. A „halálos bûnök” mind olyanok, amiket egy egészséges ember akár naponta elkövet, így a folyamatos kondicionálás révén kötõdni fog a keresztény egyházhoz. Korunkban ilyesmivel már nehéz vakítani az embereket, ezért a keresztény egyház is változtatott, például már nem tartják a szexet gonosz dolognak. Bizony, jócskán eltávolodtak a (keresztény) Bibliában írtaktól, de továbbra is keresztényeknek vallják magukat.

Felmerül a kérdés, hogy a sátánizmus filozófiáját miért nem hívják egyszerûen csak „humanizmusnak”, ami kevésbé agresszív elnevezés. Azért, mert a sátánizmus nemcsak filozófia, hanem vallás is, méghozzá a Balkéz Ösvényét követõ vallás, amely a testi, az evilági, érzéki szempontokat jelenti. A sátánizmus betölti a pszichiátria és a vallásosság közti ûrt, megadja azt a keretet, amire az embernek alaptermészeténél fogva szüksége van, mert a változást ésszel elfogadni egy dolog, és megint más azt érzelmileg is a magunkévá tenni.

A pokol, az ördög, és hogyan add el a lelked

Megismerhetjük az „ördög” és a „bûnbak” kifejezés kialakulását, és képet kapunk a különféle mitológiák démonairól, valamint a pokolról – mint színhelyrõl – alkotott elképzelés eredetérõl is. A sátánista nem adja el a lelkét senkinek, és nem köt szerzõdést alvilági hatalmakkal.

Szeretet és gyûlölet

A szeretet és a gyûlölet két egymástól elválaszthatatlan fogalom. Ha bármelyiket elnyomjuk, azzal megbomlik az egyensúly. Ha túlságosan könnyeden értelmezzük, túlontúl általánosan használjuk, e fogalmak elveszítik eredeti jelentésüket. A sátánista tudja, hogy éppannyira képes gyûlöletet érezni, mint amennyire szeretetet, és mert van viszonyítási alapja, nem keveri össze a fogalmakat.

Sátáni szex

Az egyik legelterjedtebb tévhit, hogy a sátánizmus tulajdonképpen csak ürügy orgiák rendezésére. Tévedés! A sátánizmus a teljesen szabad szexualitást hirdeti – mindenki egyéni hozzáállása szerint dönt e kérdésben. Vannak, akik tökéletesen poligámok, mások számára a monogámia a legmegfelelõbb. Senkinek sem kellene bûntudatot érezni a nemiség miatt, és a sátánizmus egyáltalán nem törõdik azzal, hogy valaki hetero-, homo-, bi- vagy aszexuális érdeklõdésû.

Mindenkinek elidegeníthetetlen joga, hogy maga döntsön a szexet érintõ kérdésekben.

Ezek után már magától értetõdõ, hogy a maszturbációt is teljességgel természetes tevékenységnek tartja a sátánista, és tudja, hogy mivel az emberek egyéni vérmérsékletüknek megfelelõ gyakorisággal végeznek önkielégítést, bûnként hirdetve ez is automatikusan az önmegtagadás egyházához bilincseli a követõket.

Nem minden vámpír szív vért

Sok olyan ember van, akik képesek arra, hogy másokban felelõsségérzetet keltsenek anélkül, hogy erre bárkinek is valós oka lenne, és utána valóságos vámpírként szívják belõlük az életenergiát, különféle fortélyokkal kihasználják õket. A hagyomány szerint a démon- vagy ördögûzés elsõ lépése, hogy felismerjük valódi természetét.

A fenti idézetbõl kiderül, hogy nehéz dolog megszabadulni a lelki vámpíroktól, de e fejezetben van néhány igen hasznos ötlet.

Lehetõség… NEM kényszer

A sátánizmus arra biztat, hogy éld ki a természetes vágyaidat és tapasztald meg a „hét fõbûnt”, de meg kell érteni, hogy ez a szabadság semmiképp sem jelent kényszert! Az elnyomott vágyak pszichikai nyomásától nem úgy lehet a legkönnyebben megszabadulni, ha valami egzotikus dolgot kezdünk cselekedni, mint amilyen például a jóga, mert ez sem univerzális csodaszer.

Az emberi áldozat kiválasztása

E fejezet a véráldozat magyarázatával indul. Olvashatjuk, hogy a vér az életenergiát szimbolizálja, és a mágusok a véráldozatban rejlõ energiát szánják akaratuk sikerre hozásának katalizátoraként. Az úgynevezett „fehér” mágusok állatokat áldoznak, mert nem tudják, hogy ez a bizonyos energia valójában az agóniával szabadul fel, és – itt jön a lényeg – ez ugyanaz az energia, ami egyéb felfokozott érzelmi állapotban is megjelenik, mint amilyen például az orgazmus, a düh, a rémület vagy a bánat. A sátánista tehát jelképesen áldoz.

A sátánista akkor vállalkozik emberáldozatra, ha az átkával levezetheti haragját, és egyúttal megszabadulhat egy teljességgel visszataszító, pusztulásra érdemes illetõtõl. Az értékelés „brutálisan egyszerû”. Az áldozat ilyenkor is szimbolikusan értendõ, és LaVey hangsúlyozza, hogy a kiválasztott áldozatok önmagukat pusztítják el.

Élet a halál után az ego beteljesítésével

Az élet az egyik legfontosabb dolog a sátánista számára. Az öngyilkosságot, a mártíromságot az esetek túlnyomó részében nem tekinti ésszerû választásnak, kivéve persze, ha erre személyes, nyomós indítéka van. A sátánizmus az ego, az öntudat végletekig fejlesztését bátorítja, mert így még az – elkerülhetetlen – halál után is fókuszban maradhat az ember tudata.

Vallási ünnepek

Mivel a sátánista önmaga istene, nyilvánvaló, hogy az elsõdleges ünnepe a saját születésnapja, de létezik még egyéb ünnep is, például a tavaszi napéjegyenlõség vagy az október 31-re illetve november 1-ére esõ Halloween. A miérteket tárgyalja ez a fejezet.

A fekete mise

A kívülállók által elképzelt fekete mise ábrázolásával kezdõdik a fejezet. Még az is kiderül, hogy az elterjedt tévhit szerint a sátánisták kedvenc sportja a megkereszteletlen csecsemõk feláldozása, a Biblia és egyéb keresztény jelképek gyalázása, és különféle mágikus védelmezõ körökbõl az Ördög megidézése. A valóság nem egészen ez. A fekete mise nem azonos a sátánisták mágikus szertartásaival, és még csak azt sem lehet mondani, hogy az úgynevezett fekete misét sátánisták tartják.

A mágiáról…

A sátánista ceremóniákkal a Sátáni Biblia további fejezetei foglalkoznak, sõt, LaVey önálló kötetet írt e témáról.

A spirituális ösvények

A sátánizmust gyakran a „balkéz ösvénye” kifejezéssel együtt említik. A balkéz ösvényéhez tartozó vallások, világnézetek jellemzõje, hogy szembenállnak a világvallások zömének tanításával. Emiatt e filozófiákat általánosságban a spirituális sötétséggel, gonoszsággal társítják az emberek. Természetesen ez is csupán nézõpont kérdése, hiszen ha onnan szemlélem, hogy a szabad gondolkodókat sokáig üldözték (és e téren még ma sincs teljes szabadság), akkor indokolt a sötétség, hiszen a balkéz ösvénye vándorainak rejtõzniük kell, nem szólhatnak szabadon bármikor és bárhol. Ha viszont onnan nézem, hogy a balkéz ösvényén az egyén van központban, és ez az egyén tökéletesen szabad, és teljes mértékben elfogadhatja önmagát olyannak, amilyen – máris fordult a kocka, és Lucifer, a fényhozó magasra emelheti prométeuszi fáklyáját, hogy a tudás fényében fürössze önmagát.

Bizonyára egyértelmûen kiderült, hogy kétféle spirituális ösvényrõl kívánok írni. A balkéz ösvényét járja a sátánizmus. A jobbkéz ösvényét pedig az olyan vallások követõi, mint a kereszténység, az iszlám, a buddhizmus vagy a Krsna-tudat.

A legfõbb különbség közöttük az origó, a kiindulási pont megválasztásában rejlik. A balkéz ösvénye az embert, az egyént és annak érdekeit helyezi a legfontosabb pozícióba, míg a jobbkéz ösvényének filozófiája azt vallja, hogy az ember, az egyén érdekei másodlagosak „isten” vagy az univerzum mûködésének (karma) érdekeivel szemben. A jobbkéz ösvényét járónak isten – az adott vallás által magasztalt isten – törvényei szerint kell élni, még ha emiatt esetleg le is kell mondania bizonyos vágyairól, céljairól, lehetõségeirõl. Ezzel szemben a másik ösvényt járók úgy tartják, hogy mindenki önmaga sikerének a kovácsa, mivel nincs túlvilág, ahol örök kín vagy örök jutalom vár ránk, és ezért életünket az „itt és most” jegyében éljük.

A balkéz ösvényén nem a „szelíd”, hanem az erõs diadalmaskodik – persze nem csupán fizikai értelemben vett erõrõl van szó, mert az elme és a személyes kapcsolatok ereje is elõnyt biztosít a mindennapi életben. Ez a természet rendje, és mivel az ember is része, és nem uralkodója a természetnek, e törvénynek (vagy még inkább: jellegzetességnek) engedelmeskednie kell.

Fontos hangsúlyozni a személyes szabadság jelentõsségét, mert ez is elidegeníthetetlen része a balkéz ösvénye filozófiájának. Az ide tartozó világnézetek – bár esetenként sok közös vonással bírnak – mégis rendkívül személyesek, és két, ezen az ösvényen haladó „vándor” jó eséllyel markánsan különbözõ módon él és gondolkodik. Mert a világon minden ítélet, vélemény és benyomás csupán nézõpont kérdése, természetes, hogy semmi sem abszolút, univerzális érvényességû. Szó sem lehet tehát holmi hittérítésrõl, és a balkéz ösvényét járók felismerik a teljes vallásszabadság fontosságát, nélkülözhetetlenségét. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy szükségszerûen egyetértünk másokkal, a jobbkéz ösvényét járókkal, de elfogadjuk a döntésüket, még ha esetenként lenézzük vagy sajnáljuk õket, amiért saját maguk választotta rabszolgaságban, babonákkal színesített életet élnek.

A „balkéz ösvénye” kifejezés eredete

Jelenleg négy feltételezést közölhetek, mivel a kifejezés eredete nem állapítható meg egyértelmûen. Más szóval: e témában még nem fejeztem be a kutatásaimat, ezért csak részeredményt közölhetek.

Helena Blavatsky és a teozófusok

Helena Blavatsky, a teozófia egyik alapítója, írásaiban az azokat a módszereket, eszméket, amelyeket kedvelt, elfogadott, a jobbkéz ösvénye, amelyeket nem, azokat pedig a balkéz ösvénye névvel illette. A kifejezés eredete valószínûleg a tantrikus tanokból ered, melyet Vama Margának, vagyis a balkéz ösvényének is neveztek, mert a nõi princípiumra a hold gyakorol befolyást, ami negatív polaritású, és a bal oldallal hozható kapcsolatba.

Tatárjárás

Feltételezhetõ, hogy a sámánisztikus hitet valló tatárok hozták magukkal ezt a kifejezést, és általuk terjedt el Európában.

Keresztény mitológia

A középkorban a keresztény egyház a balkezeseket a gonosszal hozták kapcsolatba. A Bibliában, Máté evangéliumának 25. részének 33-as passzusában ez áll: „És a juhokat jobb keze felõl, a kecskéket pedig balkeze felõl állítja”, az pedig köztudott, hogy a juhokkal a keresztény híveket szokás párhuzamba állítani, a kecskéket pedig a gonoszsággal, a Sátánnal említik. (Bûnbak.)

Kabbala és Eliphas Lévi

A Kabbalában (QBL) a balkéz oszlopa a komolyságé, a középsõ oszlop az egyensúlyé, a jobbkéz felõli pedig a könyörületességé. A balkéz oszlopát itt is a nõi nemmel kapcsolják össze.

Összefoglalás

Balkéz ösvénye	Jobbkéz ösvénye
A szabad gondolkodás hangsúlyozása, a dogmák elvetése; A végletekig személyes (önmagunk teljes elfogadása); Az abszolút kijelentések elvetése; Az egyén szerepének fontossága.	A vallás az észérvekkel szemben a hitet hangsúlyozza; A teljes „énkép” elvetése, csak a „jó” részek elfogadása; Kozmikus szintû „rossz” és „jó” megkülönböztetése és ezek abszolút érvényességének hangsúlyozása; A csordaszellem elfogadása.

A pentagram csúcsai a következõ világ-elemeket jelképezik: víz, föld, tûz, levegõ – és szellem.

A jobbkéz ösvényének lényege a spiritualitás, a készülõdés, szimbóluma pedig a szellem csúcsával felfelé mutató ötágú csillag. A szellem az anyag fölé emelkedik. A testi dolgok másodlagosak, az elsõ a spiritualizmus.

A balkéz ösvényének lényege a test, a jelenben élés, szimbóluma pedig a szellem csúcsával lefelé mutató ötágú csillag. Az anyag fontosabb a szellemnél. A testi dolgok elsõdlegesen fontosak, a spiritualizmus csak utána következik.

A pentagram és a Baphomet szimbólum

Ebben a cikkben a jól ismert ötágú csillagról, majd az úgynevezett Baphomet szimbólumról, a modern sátánizmus elsõdleges jelképérõl lesz szó.

A pentagram

A pentagram görög kifejezés, ahol a „penta” az 5-ös számot, a „gram” pedig az alakzatot (grammon – ábra, írás) jelenti. Tulajdonképpen bármilyen öt vonalból álló alakzatot nevezhetünk pentagramnak, mégis, kizárólag a szimmetrikus csillag alakú jelre használják ezt a szót. Itt még szó sincs semmiféle a csillagot befoglaló körrõl, tehát csakis az egyenes vonalakból álló ötcsúcsú csillagról beszélünk, amit még Pitagorász is használt a saját iskolája jelképeként, és akkoriban ezt a jelet egységesen az egészség és a tudás szimbólumának tekintették. A „pentákulum” kifejezést már inkább a bonyolultabb, de mégis ötágú csillagra épülõ jelképek esetében használjuk helyesen.

Az 5-ös szám hagyományosan igen közel áll az emberhez, és hiszen ennyi ujjunk van, ötfajta érzékelést különböztetünk meg stb. Még a kereszténységben is megjelenik ez a szám Krisztus öt sebével. (A kereszténység egyébként egész a kora-középkorig használta is az ötágú csillagot, mielõtt a keresztet választották volna szimbólumként!) Még az iszlámban is fontos szerepe van ennek a számnak, hiszen a vallás „öt pillére” (tanúságtétel, ima, alamizsna, böjt, zarándoklat) többek közt napi ötszöri imát ír elõ.

Nyilván mindenki ismeri Da Vinci híres emberábráját, ahol az ember széttárt végtagokkal látható. A végtagok és a fej együtt ötszöget alkotnak, és az ötszög közepe épp a nemi szervre kerül. Amint azt Aleister Crowley írta, „minden férfi és minden nõ egy csillag”, vagyis önálló mikrokozmosz a világban (makrokozmosz), amely nézet tökéletesen illeszkedik a hermészi „amilyen odafent, olyan idelent” nézetbe, és ugyanezt vallják a tantra értõi is. Az ötágú csillag arányai az aranymetszést követik, ezért is érzõdik tudat alatt olyan „természetesnek”, világba illõnek, jelentõségteljesnek.

A pentagram öt csúcsa hagyományosan az „öt alapelemet” jelképezi, amelyek sorban: föld, levegõ, tûz, víz, és a kvintesszencia, az „ötödik elem”, vagyis a szellem/lélek/éter.

Kétféle „állása”, orientációja van a pentagramnak, a „felfelé”, illetve a „lefelé” mutató, ahol minden esetben a kvintesszencia pozícióját nézzük. Ha álló pentagramról beszélünk, azt fejezzük ki, hogy abban a rendszerben, amire a pentagram utal, a szellem magasabb prioritású az anyagnál, míg fordított esetben az anyag, vagyis a test érdekei az elsõdlegesek. A „szellem” korántsem jelent minõséget, tehát semmiféle etikai, morális töltése nincs – a szellem nem jó vagy gonosz, a kvintesszencia egyszerûen az élet anyagtalan része.

Bár a pentagramnak tulajdonítanak „gonosztól védõ talizmán” szerepet is, hiszen az öt csúcs védelmezõ tüskeként is felfogható, és a központi „anyaméh-alakú” terület a végsõ menedéket jelképezheti, érdemes ráébredni, hogy a „gonosz” igen szubjektív fogalom. Ez a „talizmán” tehát magában semmit sem ér, csak annyit, mint egy kikapcsolt erõtér, amit nem tudsz bekapcsolni, mert fogalmad sincs, hogyan mûködik. A „védelmi talizmán” elképzelés vélhetõleg Eliphas Lévitõl ered, aki ezt minden valószínûség szerint maga találta ki unalmas óráiban, mert e gondolatnak nincs korábbi hiteles történelmi vonala.

A pentagram köré szokás kört rajzolni, ekkor fokozódik annak védelmi szerepe, de igazából csak az okkultista felfogású kozmikus egységet szimbolizálja erõsebben, ahol valamennyi alapelem kapcsolatba kerül egymással a kör révén. A körbe foglalt pentagram tehát nem szükségszerûen védekezést szimbolizál, jelenthet hangsúlyozott egységet, kozmikus harmóniát is.

Természetesen, mint az ennyire egyszerû (letisztult) és õsi és alapnak tekinthetõ jelképek esetében, itt sem beszélhetünk „a helyes jelentésrõl”, hiszen sokan használják ezt a jelképet, és szinte mindenki máshogy definiálja, mást ért alatta, mást kapcsol hozzá.

Elterjedt téveszme, hogy a pentagram a „mágia” szimbóluma. A mágia fogalma ugyanígy „public domain”, amit rengetegféleképpen definiálnak. Azt állítani tehát „per se”, hogy a mágiának márpedig köze van a pentagramhoz, enyhén szólva szûklátókörûség, felfuvalkodottság vagy tájékozatlanság. A sátánista mágiában például eleve nem használatos bármiféle „védelmi szimbólum”, mert egy sátánista igen nevetségesnek, mi több, pofátlannak tartja, hogy segítséget kérünk valamitõl, miközben jajj, de félünk tõle és mennyire gyûlöljük, mert „gonosznak” tartjuk. Ennek a fajta rettegésnek a keresztény bûntudatból fakad a forrása, ami igen naivan (jóindulatúan nem állítom, hogy politikai céllal) azt hirdeti, hogy létezik univerzális jó és univerzális gonosz. Az olyan „mágusok”, akik ilyen védelmi eszközöket használnak, szintén képtelenek kiszabadulni a keresztény alsóbbrendûség koncepciójából (hangsúlyozom: õk maguk tartják alsóbbrendûnek, bûnösnek magukat, nem én bírálom õket), és az ilyen jellegû spirituális skizofrénia ritkán elõnyös.

A Sátán száma

A köztudatban a Sátán száma a 666. (Ennek bibliai alapja van, amit most nem óhajtok boncolgatni, mert baromi hosszadalmas lenne.) Ezt azonban „õsátánsága” másképp gondolja, neki más szám szimpatikus. Tudd meg hát, hogy a kilenc a Sátán száma, mert ez az ego száma, amely bármekkora szorzat esetén is visszatér önmagához a számjegyeket összeadva (és ezt az összeadást addig ismételve, amíg az eredmény csupán egy számjegyû lesz).

LaVey véleménye szerint (melyet a Satanic Rituals c. könyve „Az ismeretlen ismerõs” fejezetében ismertet) a kilences szám a világkorszakokra is érvényes. Jelentõsséget tulajdonít a kétszer 9 évbõl álló egységnek (Working), amelynek a közepe tájára csúcsosodik ki az adott idõegységre érvényes jellemzõ hatása. Kilenc ilyen idõegység egy éra (Era, 162 év), kilenc éra egy ezredkor (Age, 1458 év), kilenc ezredkor pedig egy korszak (Epoch, 13 122 év).

Minden ezredkor megfelelhethetõ a tûznek vagy a jégnek. A jég ezredkora alatt az embernek azt tanítják, hogy adja fel a büszkeségét, hátráljon meg önmaga elõl; akkor számít majd jónak. A tûz ezredkora alatt az embernek meg kell ismernie és fel kell vállalnia önmagát, hogy kiteljesedhessen az élete. A jég ezredkora alatt az Isten odafent van. A tûz ezredkora alatt pedig lent.

Az elmúlt jég ezredkora i.sz. 508-ban kezdõdött és 1237-ben teljesedett ki. Az új tûz ezredkora 1966-ban kezdõdött. (Minõ véletlen, LaVey épp ebben az évben alapította meg a Sátán Egyházát.)

2002 hasonlóan jelentõs évszám, hiszen ebben az évben indult el a Scythe sátánizmusról szóló információszolgáltatása, mert ekkorra lett elegem a köztudatban terjengõ téveszmékbõl, amelyeket sokan körömszakadtukig fanatikusan védenek.

Mindez természetesen csupán játék a számokkal, jelenleg nincs módunkban ellenõrizni ezeket az állításokat, hiszen senki sem tudhatja, mi történt 1237-ben vagy 508-ban. Valószínûleg sosem fogjuk megtudni. Ám ez az okoskodás is van olyan hiteles, mint bármelyik másik.