Vámpírok

A vámpír egy misztikus lény, mely népi kultúrákban jelenik meg. Egy újraélesztett emberi holtest (egyes helyeken a neve halottalan), kinek létszüksége az emberi vér (egyes helyeken állati is). Természetfeletti képességekkel rendelkezik, mint az óriási erő és gyorsaság, sérülések könnyű begyógyulása, állatok (pl. farkasok vagy denevérek) fölötti hatalom és átváltozás.

A vámpírizmus jelenése az, hogy valaki emberi vérrer taplálkozik, főként nyakon keresztül, harapással, mert így a legkönyebb a hozzáférés az artériákhoz, de jellemző a csukló ütőerén való kiszívása is a vérnek. A vámpírok szemfogai élesek és hosszabnak az emberekénél (hasonlóan a vámpír denevérekhez) és ez segíti a vér megszerzését. Egyes kulturákban, ha valaki megitta embertársa vérét, akkor szert tett ezzel annak erejére, vagy tudására is.

Vámpírok a mitológiában

Szinte minden nép legendáiban szerepel egy vérszívó lény, általában vámpír. A szláv és román mítoszokban jelenik meg a legtöbbször.

A román kultúrában rengeteg féle vérszívó létezik. Itt a boszorkányok is, ha meghalnak, vámpírok lesznek. De ugyanígy, minden hetedik azonos nemű gyermek egy családban, a nők akik nem ettek sót, mind-mind vámpírok lettek. Szent György napján (ápr. 22) voltak a legaktívabbak. A románok nagyon tartottak a vérszívóktól, így gyakran foghagymával dörzsölték be ajtajaikat lefekvés előtt és más különböző óvintézkedéseket tettek. Ebben a félelemben jött létre Drakula karaktere, akit a tudatlan emberek Vlad Tepes vajda személyéből formáltak.

Az ókori görögök emberszerű démonokban hittek, akik a vérüket szívják. Különböző fajtáik is voltak, például a női vérszívot, aki színjátékaikban is szerepelt, Ernpusa névre keresztelték. Azt a fajta vámpírt, amit ma is ismerünk, Larniának nevezték.

Az asszíroknál, az ember úgy vált vámpírrá, vagyis ekimmu úgy lett belőle, ha halála után nem temették el "rendesen", szóval nem fejeték be valamiért a szertartást, valamit kifelejtettel, vagy felelőtlenül otthagyták valahol a holttestet. A halott azután nagyon éhes és szomjas volt, és visszajárt vért szívni.

Egy másik cikkben olvashattok a New England-i vámpírizmusról, amit a TBC pusztítása, az ellene való védekezés és félelem idézett elő.

A magyar hiedelemvilágnak régebben nem igazán volt része a vérszívó lény, esetleg olyan területeken, ahol átvettek egy részt a szlávoltól, vagy más kultúráktól. Csak a 18. század végéről vannak az első feljegyzéseink a "vampierok"-ról, akik "az eleven embereknek véreket fsopták".

Vámpírok tulajdonságai

Ma már mindenki mást mond, attól függően, hogy melyik nép kultúrájából, könyvből, filmből inspirálódott, de itt összefoglalom a vámpírok képességeit:

• Mivel a vámpírok már halottak, más igényeik vannak mint az embereknek, így nincs szükségük (vagy csak nagyon csekély) oxigénre. Testük érintése hideg, szemeik furcsák, nem olyanok, mint az embereké. Fogsoruk nagyon fehér, néhol vérszívásra deformálódott.
• Általában tudnak repülni. Ez a képesség abból következik, hogy rokonságban állnak a denevérekkel.
• Nincs árnyékuk, valamint tükörképük sem. Egy modernebb elmélet az, hogy a vámpírokat nem lehet lefotózni.
• Vissza kell térniük sírjukba (vagy rejtekhelyükre) napfelkelte előtt, ugyanis az megöli őket.
• Nincsen szükségük élelemre vagy italra a véren kívül. Egyes vámpírok képtelenek embernek való élelmet elfogyasztani, mások azért nem eszik, mert nem igénylik.
• Az évek során testük nem változik, nem öregednke, és halhatatlanok.

Elpusztításukra van rendelve a foghagyma, foghagymavirág, minden olyan dolog, mely a kereszténységgel kapcsolatos, így az ostya, kereszt, szentelt víz, karó, mely szívükön áthatol és persze a napfény.

Klánok, szekták

Káin több utódot hozott létre, akik maguk is sarjakat nemzettek. Ezek a gyermekek a harmadik generáció tagjai voltak, õsei a modern klánoknak: valamennyi tõlük származó vámpír örökölte jellegzetességeiket, így mindnek különböző erősségeik és gyenge pontjaik vannak. Tulajdonságairó be lehet azonosítani egy vámpírt, hogy mely vérvonalból származik.