A sátánizmusról - gondola összeállítás Sajnos igencsak valós problémáról van szó, amikor a sátánizmusról beszélünk. Mariliyn Manson budapesti koncertje ismét felkorbácsolta a közhangulatot: kell-e tartani ezen eszme követőitől, veszélyes-e a sátánizmus a ami „modern társadalomban”? A válasz: igen.

„Modena környékén vették őrizetbe azt a hét pedofil személyt, akik halotti kriptákban, sátánista rítusok közepette 7-10 év közötti gyermekeket erőszakoltak meg. A sátánjelmezes felnőttek a „Miatyánk” mintájára „Miördögünket” emlegettek litániáikban, amelyek gyakran kriptákban, temetőkben zajlottak, és egymás közötti, illetve gyermekekkel folytatott fajtalankodásba torkolltak. A gyermekek elmondása szerint a jeleneteket videón is rögzítették, bár azok nem megjátszottak, hanem valóságosak voltak. Több esetben a szülők önként, pénzért ajánlották fel gyermekeiket sátánista megrontóiknak, az egyik sértett gyermek szüleit már őrizetbe is vette a rendőrség.” A sátánizmus ma is jelen van a modern társadalomban. Leginkább a tinédzser korosztály tekinthető veszélyeztetettnek, hiszen ők azok, akik – részben korosztályi sajátosságként – sokszor komoly személyiségproblémákkal küzdenek. Éppen ezek a problémák teszik őket kiszolgáltatottá. A sátánizmussal való kapcsolat soha nem elszigetelt problémaként jelentkezik. A legtöbb tizenéves a sötétség erőihez való vonzódása mellett drogot, alkoholt fogyaszt, és rendszeresen cserélgeti szexpartnereit. Egyértelműen kimutatható, hogy a sátánizmus hálójába keveredett fiatalok legtöbbször elégtelenül működő családok gyermekei, olyan tizenévesek, akiket szüleik vagy magukra hagytak lelki bajaikkal, vagy a látszatgondoskodás ellenére egyszerűen magányosak. Az okkultizmus egyik amerikai szakértője, Dr. John Cooper szerint a sátánizmus bátorítja a tizenévesekre jellemző minden indulat gátlástalan kifejezését – ide értve a lázadást, az ellenállást és az egyénieskedést, ugyanakkor nem ad pozitív, racionális keretet azoknak, és totálisan támad minden szociális, családi és vallási kapcsolatot és értéket. A sátánimádás régóta létezik. Nem a „sötét” középkor terméke, és nem is múlt el azzal. Ellenkezőleg, a huszadik században szinte reneszánszát éli. Bár a közfelfogás legfeljebb jópofa, mulandó divatot lát benne, a „játékos sátánizmus” is komoly következményekkel járhat. Lázadás Egy amerikai keresztény szociológus, Bob Larson a témát figyelemre méltó alapossággal áttekintő könyvében fontos tényre hívja fel figyelmünket: a sátánizmus nem az, aminek az átlagember hiszi. Leggyakrabban nem zárt, kultikus közösségekről van szó, akik ördögi extázisban őrjöngve hoznak véres áldozatokat, nem csak azokról, akik nyíltan Isten ellenségének tekintik magukat, és a Sátánt vallják uruknak. Szerinte mindazok, akik az ember abszolút ösztönlény voltát hirdetik, a Sátán szolgálatában állnak. A sátánizmussal kacérkodó kamaszokat éppen az vonzza az ördöghöz, hogy minden olyat bőséggel ígér, amire csak igényük vagy kedvük támadhat, és nem támaszt korlátokat a vágyak kielégítésében. E vonzódás gyökere a lázadás, ami minden olyat istenít, amire a család vagy a társadalom nemet mond. A legtöbb sátánizmusba keveredett fiatalnak fogalma sincs arról, kit szolgál valójában, ám úgy érezheti, sorsa irányítása teljes egészében saját kezébe került. Bob Larson szerint ők „úgy gondolkodnak Luciferről, mint egy velük egykorú srácról, aki ördögi gyönyörűségekkel kecsegteti őket. A pokolról pedig úgy vélekednek, mint a végtelen orgazmusok és örök gyönyörűségek palotájáról.” Ezek a fiatalok véletlenül sem számolnak tetteik következményeivel, amelyek sok esetben nemcsak magukat, hanem környezetüket – áldozataikat – is fenyegetik. A sátánizmus egyik legfőbb csapdája, hogy a legtöbb belekeveredett fiatal azt sem tudja, mivel lépett kapcsolatba. Nagyon sokan vannak olyanok, akik az ördögben mint személyben való hitet teljességgel a sötét középkor maradványának és gyermekmesének tartják. A Bibliában hívő emberek számára nem kétséges, hogy a Sátán valóságos személy, és a jó és gonosz között kiélezett harc folyik a lelkekért. Ezzel szemben állnak például az olyan elképzelések, melyek szerint az ördög a gonoszság valamiféle szimbóluma. A modern sátánizmus mélyen gyökerezik a harmadik világ országainak egy részében a mai napig gyakorolt bennszülött vallásokban. Ezeknek az okkult alapokon nyugvó vallásoknak némelyike a modern társadalmakba is beszivárgott, könynyen és gyorsan szerezve híveket a kiüresedett, perspektívát vesztett fiatalság körében. A legismertebb és talán legszélesebb körben gyakorolt ilyen vallás a woodoo, amely az afrikai rabszolgákon keresztül jutott el a nyugat-indiai szigetvilágba, és a hozzá kötődő okkult praktikák ma már a világ legnagyobb részén ismertek, sőt széles körben elfogadottak. Ismeretes, hogy a woodoo vallás meghatározó szerepet játszik egyes országokban: az egykori haiti diktátor, a Papa Doc néven hírhedtté vált Francois Duvalier, éveken át úgy tartotta fenn uralmát, hogy legendás woodoo-erejével megfélemlítette a lakosságot. A mai sátánizmus közvetlen elődei között szerepel a fekete mágia is, amely az összes pogány vallási praktika között a legerőszakosabb és legkegyetlenebb. Gyakorlói nyíltan elismerik, hogy az általuk megidézett szellemek egy része a sötétség urai közé tartozik, és könnyen veszélyessé válhat, ha nem vigyáznak vele. A fekete mágusok között elterjedtek az olyan legendák, melyek szerint nem megfelelően végrehajtott rituálék következtében a gonosz szellemek öngyilkosságba vagy őrületbe kergették az illetőt. Annak, aki tisztába akar jönni a sátánizmus elterjedtségével, igen széles körben kell tájékozódnia. A sátánimádás nem egyszerűen rituálék formájában nyilvánul meg, hanem – legfőképpen a tudatlanságnak köszönhetően – mára már beszivárgott az élet szinte minden területére. Az okkult ritualizmus különféle formáit a ponyvaregényektől a médiáig sok csatorna népszerűsíti. Az egyik leghatékonyabb népszerűsítő műfaj a horror: könyvben, videón, CD-ROM-on korlátlan választék vár a „thriller”-rajongókra. Magyarországon is kedveltek a népszerű horrorszerző, Stephen King regényei, amelyek a rettegés és a halál izgalmát kínálják az arra vágyó nagyközönségnek. Könyveiben alapmotívumnak számítanak a vámpírok és a szörnyeteg pszichopaták, a jövendőmondás, a kísértetjárás. A sátánizmus másik fő terjesztője a rockzene, amelyen keresztül a divat révén a tinédzserek jelentős részét eléri. A heavy metal zenét játszó rockzenekarok sokszor okkult jeleket, szimbólumokat használnak öltözetükön, lemezborítóikon, és gyakran dalszövegeikben is a Sátánt dicsőítik. Sok fiatal csak külsőségeknek tekinti ezeket, de a gyengébb személyiségű, befolyásolható kamaszok könnyen kerülhetnek általa a sátánista okkultizmus hatása alá. Különösen igaz ez akkor, ha a divatnak hódolva, kedvenceik öltözetét utánozva magukra öltik az obskurus szimbólumokat, ezzel mintegy jelt adva, kinyilvánítva szimpátiájukat az okkult világ felé. A hetvenes-nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb zenekara, az ausztrál AC/DC „Highway to Hell” (Út a pokolba) című albumának borítóján az együttes énekese a Sátánt idéző alakban, szarvakkal és bojtos farokkal látható. Egyik dalszövegük bizonyítottan motívumot szolgáltatott egy 1985-ben Amerikában történt brutális gyilkosságsorozathoz, amelynek elkövetője az együttes rajongója volt. Tevékenysége megdöbbentő pontossággal idézte fel az AC/DC „Night Prowler” (Éjszakai portyázó) című dalának világát. Hasonló népszerűségnek örvend az Iron Maiden zenekar, amelynek kedvenc témái a varázslás és a barbárság, és akik első sikeres lemezük leghíresebb számát az Antikrisztusnak dedikálták. A vérontásról, szadista gyilkosságokról és ördögi ceremóniákról éneklő Megadeth énekese kevéssé meggyőzően azzal érvel, hogy bár ismerik a dalaikban megjelenő témákat (varázslás, sátánista áldozatok, belek kiontása), úgymond „nem helyeslik” azokat. Ez azonban nincs ráírva lemezeikre, így a zenéjüket teljes odaadással hallgató fiatalokra ugyanolyan igéző hatással bírnak ezek a dolgok, mintha bevallottan propagálnák azokat. Éppen ilyen hévvel hirdeti a háborút, a kábítószert és az agyonverést a Metallica, melynek koncertjeit a közönség „Halj meg! Halj meg!” kántálása kíséri. Más együttesek is előszeretettel választanak sátánista kapcsolatokat és az okkultizmus iránti szimpátiát sejtető neveket, mint például Satan, Sodom, Black Sabbath vagy Possessed (Megszállottak). Anton Szandor LaVey Az alapító Anton Szandor Lavey 1966-ban alapította meg a Sátán Egyházát. Ekkor vált teljesen nyilvánossá, valamint mindenki számára hozzáférhetővé ez a világnézet. Már ebben az évtizedben ezrek csatlakoztak, majd 1967-ben az Egyesült Államok elismerte hivatalos vallásként. A Sátán Egyháza ma is működik, ha hívőinek számát nem is lehet igazán felbecsülni, mindenképpen tízezer fölé rúg Amerika északi felén... Anton Szandor LaVey 67 évesen 1997 október 29-én hunyt el. Mr. Manson erről így nyilatkozott: „A világ elvesztett egy hatalmas filozófust.” Ezzel alapjában véve a Sátán Egyháza össze is omlott, de a könyveiben kifejtett eszmék emberek ezreire vannak hatással még ma is. Marilyn Manson: „A Sátán és az Isten éppúgy két szó, mint a Marilyn és a Manson.”. . . Az elején kezdve néhány alapvető tévhit a sátánizmussal kapcsolatban: egy sátánista nem ismeri el Isten létezését. Ezt követően jogosan jön a kérdés, amire a jogos válasz: nem ismeri el a sátán létezését sem... Egy sátánistának a legfontosabb létező önmaga, a sátánista elsősorban önmagában hisz. Miért nevezik akkor sátánizmusnak ezt az ateista vallást? Mert a sátán egyfajta életszemlélet, ha úgy tetszik egyfajta felfogás. Egy olyan önálló világnézet, aminek elsődleges jellemzője az őszinteség, az önállóság, a felelősségvállalás és a kételkedés. („A tagadás a lényegem!”) A sátánizmus elnevezés pedig jó szolgálatot tesz annak érdekében, hogy azok az emberek, akik azonnal ítélnek hiányos vagy nem létező tudásuk alapján, kellően távol maradjanak ettől a felfogástól, vallástól. A név egyfajta szűrő... Csak tegyél egy próbát! Ha mondjuk egy társaságban kijelented, hogy teszem azt sátánista vagy, vélhetőleg a társaság nagy része undorral fog tekinteni rád, miközben vélhetőleg nem lesz köztük olyan, akinek halovány fogalma is lenne a sátánizmusról, illetve ha már nem tudja mi az, ítélkezés nélkül bármit is megkérdezzen tőled... Ennyire egyszerű, bár ennek ellenére jómagam nem értek teljesen egyet az elnevezés szükségességével. Mint minden vallásban, itt is találunk tiltott dolgokat, bűnöket. A teljesség igénye nélkül: a sátánizmus bűnei között az elsődleges a butaság. (Illetve ebből áttételesen az önállótlanság.) Ezeket követi a pózolás, az önámítás, vagy a „csordával” való azonosulás. Ezekből szinte mindegyikből egy dolog szól ki: önállóság, önállóság, önállóság... Ezeket követi később a túlzott büszkeség, valamint az esztétika hiánya is. Az elsődleges dolog egy sátánista szemében önmaga, a szabad akarat, és a korlátoktól, befolyásoktól mentes személyiség, ami manapság kétségbeejtően ritka. Fogadd el önmagad, és élvezd ki az életed! Használd a saját értékrendedet, és rugdosd ki a szükségtelen tilalomfákat! A feketemise A 16–17. század fordulója táján gyakorolt sátánkultusz lassacskán az egyházba is beszivárgott. Így alakult ki a feketemise, amelyet először XVI. Lajos udvarában celebráltak, és az ott bemutatott szertartások miatt 1679-ben pert is indítottak. A középkori inkvizíció boszorkányüldözése nem volt tehát minden alap nélküli. Az említett per aktáiból rekonstruálták később a szentségtörő rítus lefolyását. A fekete misét mindig egy hitehagyott pap celebrálta. Ő szolgált közvetítőként a Sátán és a gyülekezet között. A félreeső, fekete szobában akasztott ember zsírjából készült gyertyákat gyújtottak. Egy derékaljon meztelen nő feküdt, az ő ágyékán celebráltak misét. Az oltár helyett a nő nemi szerveit csókolgatták. A bort újszülöttek még meleg vére helyettesítette, ám szükség esetén beérték egy fehér galamb vérével is. A Szentháromságból gúnyt űzve, a pap fennhangon szólította a három főördögöt, és kérte őket, hogy fogadják el az áldozatot. A szertartás a pap és a nő, illetve a többi jelenlévő közti nemi aktussal ért véget. A negyven légió A sátánimádók jó része nem tartozik hivatalos szektához vagy külön csoportokhoz, így hát a legkülönbözőbb helyeken végzik szertartásaikat. Általában vidéki házakban és tanyákon, elhagyott temetőkben, bérházak alagsorában, padláson, pincében, olykor a szabadban is, de mindig lakott területtől távol gyűlnek össze. A fekete mise előtt és alatt különféle bűncselekményeket követnek el: temető- és sírgyalázás (hogy koponyákhoz, csontokhoz jussanak), szentségtörő tettek (pl. szentelt ostya lopása), a szertartásokon gyakorolt rontó tevékenységek, gyermekeken elkövetett nemi erőszak, emberölések stb. Meggyőződésük, hogy haláluk után a démonok negyven légiójának élére kerülnek, és kedvező elbánásban részesülnek a pokolban. Lényege a sátánimádás A sátánizmus lényege a Sátán imádása, a lelki perverzitásokkal megfordított hit. Igenlése mindannak, amit a keresztyénség elvet vagy tagad hit és erkölcs dolgában. A modern sátánizmus kialakulásában nagy szerepet játszott az ún. sátánista rock-, pop-, rave-zene, mely az állatiasságot, brutalitást és szadizmust felébresztő szövegbe és zenébe épített „üzeneteivel” nyíltan felszólít a Sátán követésére, a morális értékek tagadására, az öngyilkosságra (lásd AC/DC, Iron Maiden, Kiss, Megadeth, Alice Cooper, Mick Jagger, Black Sabbath stb.).